A pozitív diszkrimináció kinyírta magát Amerikában - avagy "AAA" játékok jövője
Tash, a nem bináris sárkányvadász - Dragon Age Veilguard
„Végre lesznek normális filmek és játékok” – jegyeztem meg a DEI 444 cikk alatt. A napokban kaptam visszajelzéseket arról, hogy a DEI megszűnése nem orvosolja a pocsék minőségű játékkészítést és filmeket, valamint hogy nem a brute force diverzitás a minőségromlás valódi oka. Szeretném körbejárni, mire gondoltam a kijelentés alatt.
Egyre több helyen látni, hogy ez az egész DEI-hullám kezd kifulladni. Nemrég például több nagy cég, mint a Meta vagy az Amazon, egyszerűen elkezdte leépíteni a DEI-programjait. Miért? Mert sok ember szerint ezek az intézkedések néha inkább a minőség rovására mentek, és nem azt adták, amit a közönség várt volna.
A filmek és játékok világában ez különösen feltűnő volt. Olyan, mintha néha a történetek helyett az lenne a fő cél, hogy minél többféle karaktert zsúfoljanak bele, függetlenül attól, hogy az illik-e oda. Az eredmény? Egy unalmas sztori vagy gyenge játékmechanika, amit aztán valami felszínes "diverz" karakterrel próbáltak eladni.
Pedig a jó filmek és játékok nem attól maradnak emlékezetesek, hogy mennyire megfelelnek aktuális trendeknek. Hanem attól, hogy izgalmas, jól megírt történeteket mesélnek el, szerethető (vagy utálható) karaktereket alkotnak, és olyan világokat építenek, amikben jó elmerülni. Gondolj csak egy klasszikus filmre vagy egy játékra, amit imádtál – valószínűleg nem azért szeretted, mert egy kvótának megfelelt, hanem mert tényleg jó volt.
Ez persze nem azt jelenti, hogy a diverzitás ne lenne fontos. De csak akkor működik, ha szervesen illeszkedik az adott sztoriba, és nem egy pipálandó kötelező elemként kerül bele. Ha most tényleg elkezdenek kevesebb energiát pazarolni az ilyen erőltetett dolgokra, talán újra olyan alkotások születhetnek, amik tényleg értékesek és maradandók.
A Blizzard 'Diversity Space Tool' több problémát okoz, mint amennyit megold
Egy DEI-mentes szórakoztatóiparban is simán előfordulhat, hogy túltolt politikai vagy egyéb öncélú elemeket tesznek bele az alkotásokba. Nem a diverzitás lesz az új "kötelező", hanem valami más, amit éppen a trendek vagy a közönség egy része megkövetel. Ez pedig ugyanúgy tönkreteheti a történeteket, karaktereket vagy játékmenetet.
Például gondolj bele, mi van, ha egy film vagy játék egyetlen célja az lesz, hogy egy adott nézőpontot sulykoljon, akár politikai, akár társadalmi értelemben. Ha ez nem illeszkedik szervesen a történetbe, az ugyanúgy zavaró lesz, mint amikor erőltetetten "diverzifikálnak". Az alkotás visszafordíthatatlanul sérülhet, mert az elsődleges cél már nem az, hogy jó legyen, hanem hogy "eladja magát".
A probléma tehát mélyebben gyökerezik: az ipar természetéből fakad, hogy mindig a profitmaximalizálás lesz az első. Amíg ez így van, mindig lesz valami, ami öncélúan beleerőltetett elemként hat majd, legyen az DEI vagy más.
Szóval nem elég "kihúzni a DEI-t a képletből". Ahhoz, hogy igazán jó filmek és játékok szülessenek, az alkotóknak és a közönségnek is változnia kellene. Az alkotók részéről több őszinteség és kreativitás kellene, a közönségnek pedig érdemes lenne a minőséget támogatni, nem csak azt, ami éppen trendi.