Szülés utáni érzések, nehézségek és mások véleménye

Sziasztok! 3 hetes a kisbabám, első baba és alapvetően élvezem az anyaságot, de gondolom senkinek nem okoz meglepetést, hogy barom nehéz. Én egy őszinte ember vagyok, és őszintén szoktam beszélni arról, hogy épp hogy érzem magam. Pl ha fáradt vagyok és valaki megkérdezi, hogy hogy vagyok, elmondom, hogy kimerülten, mert egész éjjel fent volt a baba. Vagy hogy fájdalmas a szoptatás, fáj a varrás helye, vagy épp hasfájós és nehéz, hogy látom sírni, de nem tudok segíteni. Az a bajom, hogy amikor ezekről őszintén beszélek, és nem előadom, hogy minden szuper minden tökéletes akkor mások egyből kritizálni kezdenek, megkérdőjelezik az anyaságom és beszólnak, kb, hogy hogy merészelek ilyenekről beszélni, mintha ez tabu lenne. Komolyan ott tartunk, hogy még mindig hazudni kell, hogy minden perced nyugodt, kiegyensúlyozott, te tökéletesen vagy, és nem lehet kimutatni az anyaság nehézségeit? Még a saját anyámon is azt látom, hogy teljesen ki van, mert ő is olyan, hogy nem beszélünk a nehézségekről, nem szabad. Alapvetően amúgy jól vagyok, imádom a babát, élvezem az egészet, de annyira kikészít, hogy úgy érzem hazudnom kell a környezetemnek, a családomnak arról, hogy épp, hogy vagyok, mert nem tudják kezelni, hogy egy anyuka "panaszkodik" az anyaság nehézségeire. Ti hogy kezeltétek ezeket az érzéseket? Nektek mik a tapasztalataitok ezzel kapcsolatban?