Pártalálás 30 után

Sziasztok csajok,

Két nappal ezelőtt, jóformán a semmiből szakított velem a barátom, akivel épp decemberben ünnepeltük volna a 2. évfordulónkat. Jelenleg úgy érzem, hogy végtelenül össze van törve a szívem, eléggé megzuhantam. Szeptember óta távkapcsolatban voltunk, ő Dániában kapott állást. Én is pályázgattam már oda, de egyelőre egy időre erre az életmódra voltunk berendezkedve, hogy majd ingázunk egymáshoz. (Eleve külföldön találkoztunk, ő sem magyar.)

Állítása szerint nagyjából 2-3 héttel ezelőtt villámcsapás-szerű, instant kapcsolódása volt egy kolléganőjével, akivel a munkahelyén találkozott. (2.5 éve mi nagyjából pontosan ugyanígy ismerkedtünk meg, szóval nagyon úgy fest, hogy ő ilyen hirtelen szerelembe eső valaki 😅 Ezzel a vonásával eddig nem voltam tisztában.) Lényeg a lényeg, hogy annyiban korrekt volt, hogy nem vitte el fizikai megcsalásig, hanem előbb velem akart beszélni erről, de elmondása szerint egész egyszerűen nem tudná elengedni, kiverni a fejéből ezt a dolgot anélkül, hogy megpróbálnák meglátni, hogy mi lehet ebből. Mivel azt érzi, hogy ez egy nagyon különleges valami.

Én ennek az érzelemnek a validitásán nem akartam elkezdeni vitatkozni, amúgy is úgy gondolom, hogy aki ennyire menni akar, arra fel kell adni a kabátot. Szóval ez a része nagyjából ennyi is, fel kell dolgozni.

Csak most épp nagyon fáj, itt vagyok vadegyedül szilveszterkor, és kicsit ijesztő a gondolat, hogy 34 évesen állhatok vissza a startmezőre, ahelyett, hogy építenék tovább egy kapcsolatot, amit elvileg mindketten az utolsónak gondoltunk…

Szóval nagyon hálás lennék, ha megosztanátok olyan történteket, ahol már kicsit idősebb fejjel talált rátok a szerelem és meg tudtatok állapodni, révbe értetek ezzel a valakivel. Több barátnőmtől hallom, hogy mennyire kihívást jelentő manapság randizni meg társat keresni/találni, szóval némi bátorítás és vigasztalás nagyon jól jönne most. Köszi előre is.